Majkó Zsuzsanna
ZUGLÓI
SÉTAKÖNYV
Szerző: MAJKÓ ZSUZSANNA
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 216
Kiadó: Zuglói Cserepes Kulturális Nonprofit kft
ISBN: 978-963-338-557-9
Formátum: Pdf
A ZUGLÓI
SÉTAKÖNYVRŐL
Majkó Zsuzsanna több mit száz archív fotóval illusztrált sétakönyve nem adattár, nem építészettörténeti leírás, nem történelemkönyv, hanem szubjektív útikalauz, zuglói iránytű, izgalmas időutazás. A könyv oldalain feltárulnak a híres zuglói épületek, intézmények titkai, a híres/hírhedt lakók életének érdekes momentumai.
Tudta,
- hogy az Állatkertet cseh vándorcirkuszosok mentették meg a végleges bezárástól,
- hogy a Gábriel szobrot tartó oszlopot kétszer építették fel,
- hogy az istvánmezei villanegyed helyén egykor tehenészet működött,
- hogy egy eldugott Szabó József utcai villában élt Rákosi Mátyás kommunista főtitkár
- hogy Molnár Ferenc egy zuglói villa emeleti lakásában vetette papírra a halhatatlan ligeti hintáslegény, Liliom történetét?
Mindezeken kívül még számos történet olvasható a Zugói sétakönyv lapjain, amely nem csak a kerület lakóinak, de minden fővárosinak hasznos segítője lehet városi kalandozásaik során.
A SZERZŐRŐL
Majkó Zsuzsanna 57 éves irodalomtörténész, kutató, a Városliget történetének szakértője, 2020 óta a Zuglói Helytörténeti Műhely vezetője. Nagysikerű Városliget lexikon című műve 2018-ban jelent meg a Városháza kiadónál. Rendszeresen vezet városi sétákat, a Zugló TV-ben és a Zugrádióban adásba kerülő helytörténeti műsorok állandó közreműködője. Az elmúlt években Zugló történetének széleskörű megismertetésén dolgozott: az érdeklődők találkozhattak vele a Klubrádió, a Kossuth Rádió, a Katolikus Rádió várostörténeti adásaiban, tanulmányai jelentek meg a Budapest folyóiratban. Nem csak a munkája, a hobbija is a várostörténet, írásait a Városliget, illetve a Zugló blogon publikálja rendszeresen.
AJÁNLÁS
Zugló tele van történelemmel. Utcák, közterek, parkok, szobrok és épületek, őriznek olyan emlékeket, amelyek eredetéről gyakran nem is tudunk, pedig akár naponta megyünk el mellettük.
Ki ne hallott volna már a hitvesére váró Thököly úti kőmenyasszony legendájáról, de közelebbről megismerkedhetünk olyan neves személyiségekkel, mint Zsivora György, Lajta Béla, Gundel Károly vagy Zsigmondy Vilmos és még számos történelmi alak, akik meghatározó szerepet töltöttek be a később kerületté váló Zugló kialakulásában és fejlődésében.
Erre járt ki gödöllői kastélyába Erzsébet királyné, itt leltek új hazára a bolgárkertészek, Zuglóban kapott helyet a világ első közcélú állatkertje és a Városligetben volt a magyar korcsolyasport bölcsője. Mindezek mellett érdekes, máskor megindító történetekkel is találkozhatunk. Amikor púpos tevével szántottak a földeken, a későbbi Hősök terén épült „fogpiszkáló” kálváriája, de közelebbről megismerhetjük Zugló ékkövének, a Stefánia útnak-, és persze a Stefánia palotának az eredetét.
Kocsmák, éttermek, mulatók, ahova apáink, nagyapáink jártak, egy tragikus repülőgép szerencsétlenség a Lumumba utcában, vagy a Csertő utcai paneltűz krónikája. Ez mind itt volt: Zuglóban.
Mostantól akár a helyszínen járva telefonunkon, vagy egy táblagépen is olvashatjuk, milyen történetet mesélnek a falak, a fák, vagy az épületek, melyek között élünk és dolgozunk.
Fogadják szeretettel a helytörténeti műhely vezetőjének hatalmas munkáját a 90. évében járó Zuglóról, melynek minden sorából, minden betűjéből érződik, mekkora odaadással készült ez a könyv.
Dr. Dömény Péter
Cserepes Kft.
ügyvezető
Olvass Bele!
KORONG UTCA 6.
Az élénk színűre festett homlokzat, a barátságos előkert mögött egy decens polgári ház húzódik. A falon két emléktábla, József Attila és Arany Dániel nevét örökítik meg. Mindketten a ház lakói voltak, a városi legenda szerint szerettek a lugasban sakkozni. Kár, hogy ebből egy szó sem igaz: nem egy időben lakták ugyanis a Korong utcai házat, vélhetően sosem találkoztak egymással.
Az 1930-as évek elején a vasút menti Mexikói útról nyíló utca épp benépesülőben volt. Sorra épültek a környéken az egy-kétemeletes társasházak, a bérlők a tisztes polgári körökből kerültek ki: minisztériumi kistisztviselők, tanárok, hivatalnokok. A Korong utca 6. szám alatti házat a Józsefvárosi mulatótulajdonos, Syrinek Rezső építtette 1933-ban, a tervező Siegl Alfréd volt. A villában mindössze 9 lakást alakítottak ki, itt, „a város peremén” élt az építés évétől, 1933-tól 1936-ig József Attila élettársával, Szántó Judittal. Az összesen együtt töltött hat év alatt a pár számtalanszor költözött, a hurcolkodás oka mindig ugyanaz volt: lakbérhátralék.
A közös élet praktikus oldalát Judit intézte, József Attila a zseniktől nem szokatlanul alkalmatlan volt arra, hogy bonyolítsa egy polgári élet ügyes-bajos dolgait. A tetőtéri apró lakást Attila nővérének, Etelkának a leírásából ismerjük: mindössze 17 nm volt, egy kisebb szobából és egy előszobából állt, amelynek ajtaját azonban nem lehetett rendesen kitárni, mert itt helyezték el a főzésre szolgáló gázrezsót. A közös otthon egyébként nem is lakásnak, hanem mosókonyhának épült. Apró ablaka volt, és egész nap kattogott a varrógép, Judit ugyanis bedolgozóként esernyőket javított egy szövetkezetnek. József Attila érzékletesen jellemezte a lakás hangulatát és kapcsolatukat is egy töredékében:
„Arcodon könnyed ott ragadt
kicsike kezed megdagadt
kicsim ne búsulj tartsd magad
azért hogy rongyoskodsz velem
szövetség ez s nem szerelem
lakásunk műhely s jégverem
hol zúg a szél
az ember nagykabátban él
az ember él
kenyeret eszik és remél
várja hogy elmuljon a tél
hogy egy padon a napba üljön
és fölpiruljon még a vér”
A Korong utcai kis lakás évi bére mindössze 400 pengő volt – összehasonlításul ugyanabban a házban egy első emeleti lakásért évi 2000 pengőt kellett fizetni – de József Attiláék még így is nyomorogtak. 1934-ben a költő számtalan levelet adott postára, többek között Szendy Károly polgármesternek, Hóman Bálint kultuszminiszternek, amelyben segélyt kért. A levelekben elpanaszolja, hogy a lakbérrel tartoznak, áram és fűtés kikapcsolva, a legnagyobb fájdalma azonban, hogy írógépe is zálogban van.
József Attila 1936-ig élt együtt Szántó Judittal, akkor megírta a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét, az Ódát – egy másik asszonyhoz. A kapcsolatból még ennek ellenére sem Szántó Judit lépett ki, József Attila hagyta faképnél a nőt, akit mások előtt a feleségének hívott, noha soha nem voltak összeházasodva.